Újrainduláskor, az 1960-as évek elejétől szerkesztése kötődött az MTA Pszichológiai Bizottságához, s változatlanul a Magyar Pszichológiai Társaságban tömörült tagsághoz. Változatlanul évnegyedes folyóirat, kivétel a hazai pszichológiai oktatás és kutatás felfutása idején, az 1990-es években kéthavonta jelent meg.
Különnyomat a Magyar Pszichológiai Szemléből, 2009. 64. évf. 4. sz. 671-676. p. Magyar Pszichológiai Szemle a Magyar Pszichológiai Társaság szakfolyóirata (Székhely: Budapest; alapítás ideje: 1928) Története [ szerkesztés] Folyamatosan jeles szerkesztői voltak, az induláskor, 1928 - 1932 -ig Kornis Gyula és Ranschburg Pál közreműködésével Boda István és Juhász Andor szerkesztette, 1933 - 1939 -ig Várkonyi Hildebrand Dezső, 1940 - 1944 -ig Lehoczky Tibor és Mátrai László, 1947 -ben Kardos Lajos és Lénárd Ferenc. Újrainduláskor, 1961 - 1967 -ig Gegesi Kiss Pál szerkesztette, 1968 - 1973 -ig Lénárd Ferenc, 1974 - 1991 -ig Popper Péter, 1990 - 1996 Kulcsár Zsuzsanna, 1997 -től 2015-ig Pléh Csaba, a BME Kognitív Tudományi Tanszék egyetemi tanára, az MTA tagja. 2015-től Fülöp Márta a lap főszerkesztője. A Magyar Pszichológiai Szemle története a Magyar Pszichológiai Társaság megalakulásához és történetéhez kötődött, 1947 -től az 1960-as évek legelejéig szünetelt politikai okokból való betiltás miatt.
Ám – ahogy az eddigi részektől megszokhattuk –, Bora Dagtekin filmje nem merül ki puszta poénkodásban. Olyan fontos, a mai fiatalok körében (is) felmerülő problémákat taglal, mint például az öngyilkosság, iskolai zaklatás, szülői bántalmazás, drog, kilátástalanság, jövőkép nélküliség – hogy csak a súlyosabbakat említsem. Ezek mellett igazán eltörpül az iskolák anyagi támogatásának problémája, a kiégett és motiválatlan tanárok kérdése vagy a migránsokon való viccelődés. Valószínűleg ezeknek a komoly témáknak – és a vígjáték műfajához történő ragaszkodásnak – köszönhető, hogy a végeredmény egy hullámzó alkotás lett. Viszont ez a hullámzás nem minőségbeli, hanem érzelmi. Együtt sírunk Chantallal (Jella Haase), amiért középiskolás létére albérletet kell fizetnie alkohol- és drogproblémákkal küzdő anyjának, de a következő jelenetben már simán kiröhögjük őt (is) butasága és bénázásai miatt. Szánalmasnak bélyegezzük az autisztikus Etienne-et (Lucas Reiber), amiért csak cyberszexszel képes viszonyt létesíteni barátnőjével, utána viszont szívből drukkolunk neki, hogy megtalálja az igazi szerelmet.